2016. február 2., kedd

Hemző Károly - Szabad szemmel - Még a sarki fűszereshez sem ment le kamera nélkül...

A huszadik századi magyar fotográfia egyik legfontosabb alkotója – a három éve elhunyt Hemző Károly (1928–2012) – életmű-tárlata 2015. december 4-től látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat átfogó képet ad az utóbbi évtizedekben gasztrofotósként milliók által kedvelt művészről, bemutatja mint eredeti sport- és városfotóst, vérbeli riportert, lírai tájképábrázolót, valamint a lovas képek megújítóját is. A 700 m2-en felvonultatott több mint 200 fotó vintage-kópiák és eredeti negatívról készített nagyítások, jelentős részben fekete-fehérben.

Sportos kezdet

A kiállítás első része a sportfotósként a Honvéd Sportklubnál pályakezdő fotós munkáit idézi meg. Hemző sosem tanult fotózni és sosem sportolt, ezáltal is hátránnyal indult, de zsenialitása és tehetsége ezen felül tudott emelkedni. Fotográfiai berkekben közkeletű a vélekedés: aki sportot magas színvonalon képes fényképezni, az bármi mást is meg tud örökíteni. Fotóriporteri, művészi és későbbi alkalmazott fényképészi tevékenysége élő bizonyítéka ennek. Az Aranycsapat tagjairól, és a magyar sport egyik aranykorának sok neves szereplőjéről készített bravúros felvételeket.

Az akkori technika kezdetlegesebb volt, hiszen nincs exponálás gomb, ami a fotós helyett dolgozna. Így egy KO, célszalag átszakítása vagy egy gól, tehát a megfelelő pillanat rögzítése kizárólag a fényképészen múlott.

Magyarország igazi arca

A folytatásban annak a bő két évtizednek a lenyomata látható, amikor is nemcsak sokoldalú alkotóként, hanem képszerkesztőként és a magyar fotográfiai élet aktív alakítójaként is irányt szabott a szakmának. Budapestet több mint hatvan éven át fényképezte sajátos szemlélettel.

Hemzőnél soha sem váltak el az alkotói irányok, korszakok, sohasem voltak kizárólagos témái, megközelítésmódja. Sőt a kötelező rutinmunka végeztével számára fontos dolgokat is fényképezett, olyanokat is, ami akkor Magyarországon nem jelenhetett meg.

Jó értelemben vett mániája közé tartozott megörökíteni minden évszakban, napszakban, számos nézőpontból és stílusban a Duna-hidakat, főként a Lánchidat, a budai Várat. A főváros környéki festői vidékek közül talán a Dunakanyar és Szentendre volt Hemző kedvence, de ugyanígy figyelme középpontjában állt a balatoni táj, a maga szépségével és mozgalmasságával, valamint a „lovas helyek”, elsősorban a Hortobágy, Apajpuszta és Bugac.

Múltidézés

A kiállítás harmadik részében a múltidézés kap főszerepet, ahol kortársak és a Hemző Károly Alapítvány által díjazott fiatal fotóriporterek vallanak a művészről. Valamint dokumentumok tucatjaival és korszakfestő installáció segítségével nemcsak Hemző Károly fotográfiai életművét mutatja be, hanem az elmúlt hatvan év élményszerű megidézésére is vállalkozik gazdag multimédiás, interaktív vetítésekkel (korabeli filmhíradók, személyes interjúk, beszélgetés élet- és alkotó társával, Lajos Marival).

Lovak és látványok

Az életműben, így a kiállításban is fő helyet foglalnak el a lovas-képek: „az életemben és a sorsomban két főszereplő van: a ló és a nő” – vall erről ő maga egy interjúban. A magyar fényképezők közül talán Hemző publikálta a legszebb fotókat a lovak életéről. Lovairól több kiállítást és könyvet is készített.

A záró részben munkásságának izgalmas része a gasztrofotózás jelenik meg. Ezeket a fotókat a társ és szerzőtárs, Lajos Mari szakácskönyveiben adta közre: miközben nemzedékek tanultak főzni e könyvekből, Hemző fotóit csodálhatták.


Az idős mester élete végéig dolgozott otthoni műterme biztonságában. Nemcsak remek ételfotókat készített, hanem művészi csendéleteket, finom zsánerképeket s rezignált intim önportrékat is, amelyeket most láthat először a közönség, amiként az összes kiállított fotónak csaknem a fele is most kerül először a nagy nyilvánosság elé.

A tárlat 2016. március 15-ig látogatható!

Belépőjegyek:

Normál ár: 1400Ft
Ifjúsági 6-26 év: 700Ft
Kedvezményes felnőtt egyéni ( 62-70 év ): 700Ft

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése